Palotás Petra - Szeretem az őszt

Szeretem az őszt, ahogy méltóságteljesen

 átveszi a hatalmat az elhervadt nyár után.

Szeretem az esőt az avaron koppanva,

 lágyan, szelíden, puhán.

Az aranyat, a bronzot, a bíbort a sárgát

 és mind e színeket,

hogy öltöztessék díszbe az álomra éhes,

megkopott szíveket.

Hogy megmutassák nincs még itt

a búcsú ideje, csak most egy kicsit

más a természet ölelő, óvó szerepe.

Most nem csobbanni hív, nem is hócsatára,

a szüret, mi csábít, a bor a mámor ára.

Szeretem az őszt, és az ősz is szeret engem,

ketten lépdelünk a ködös végtelenben.

Az öregség "szépségei"...

70.-edik év után egyre nehezebb és rosszabb lett  világ.
A nagy melegségbe majd' belepusztulok, ráadásul itt van ez a fránya világjárvány is a nyakunkon.
Maszkot kell viselni akárhová megyünk, egész napos karnevál van!
... és a két kisiskolás szomszéd fiúcska, szia v.csókolom helyett azt mondják, hogy  Jónapot!
De általában észre sem vesznek, úgy mennek el mellettem.
Kaptam volna fejemre, ha kiskoromban nem köszönök minden ismerősnek. Igaz, én falun nevelkedtem, mások voltak az elvárások.

Nagymamácska...

Hogyha nagymamácska lennék, csak tejszínhabot ennék

és leülnék egy hokkedlire.

Nem hajszolnám a tébolyt, s míg olvasnám a Plyboyt

nem néznék a nokkedlire.

Mondhatnak bármit, nincs már semmi gondom,

mostmár a hamut is csak mamunak mondom.

Szívemnek álma egy nagymama kis unokája,

kit hajnalig ringatnék halkan egy káprázat ágyba.

Barátok...

Hurrá!

Újra megnyílt a KÖNYVTÁR!

Elekes Ferenc : Ketten

Ketten

És azt még nem is említettem,

mondtad,

hogy ültünk a csöndben ketten,

a szívem ötvenkét százalékos,

láttam az orvosi papírt,

érdemes megnézni az ereket,

van, aki most is könnyen

veti a cigánykereket,

az idő teszi tönkre az embert,

mondtam erre, így van, ne kérjünk számon

semmit, főleg ne máson,

énnekem nincs is pályafutásom, néha

ettől is felmegy a vérnyomásom,

persze, az idő nagy úr,

csak a szívem ver olykor vadul, de

másnak se könnyebb,

van, aki ilyenkor sóhajt, szerelmem,

a beszéd témáját el kell terelnem,

ugye, más színe van ma a dalnak,

elültek mind a forradalmak, a költő

mellébeszél, ha szól, versében

szürke, görög vagy római kövek, a mában

ő csak megvillan éppen,

mint halpikkely a napsütésben.

És azt még nem is említettem,

odakint a meggyfánk meggondolta magát,

ezen a nyáron még élni szeretne.

Nagy Bandó András - Kicsinyke vágyak

Figyelj rám, mintha jel volnék,

Keress úgy, mintha nem volnék,

Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék,

Fizess úgy, mintha szolgálnék,

Evezz úgy, mintha tó volnék,

Idébb ülj, mintha tűz volnék,

Melengess, mintha jég volnék,

Etess úgy, mintha éheznék,

Itass úgy, mintha szomjaznék,

Olvass úgy, mintha vers volnék,

Hallgass úgy, mintha dal volnék,

Szeress úgy, mintha jó volnék.

Tanítsd meg a gyerekedet!

Az Angyalok köztünk járnak...

 Az Angyalok köztünk járnak...
 Glóriájukat zsebükbe rejtik, szárnyaikat kabátjuk alá csempészik, s csak a szívükből hulló aranypor árulkodik arról, hogy valójában égi küldöttek. Az Angyalok hétköznapi hősök, akik a barátaink, ismerőseink, sőt ismeretlenek bőrébe bújva segítenek minket: őszinte gesztusokkal, érintésekkel, szavakkal és tettekkel.
(Nikkki88 postjában találtam ezeket a kedves sorokat)

:)