Barnaky Miklós - Vízözön

Aktuális lenne

egy újabb vízözön;

napirendre tűzhetnék

isteni körökön.

Ám ha lenne is bárka,

olyan, mint soha még -

hiába, nem lelnek

sehol egy új Noét!   

Juhász Gyula – Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

A fák is tudnak szeretni!

Két fa áll közel egymáshoz a járda mellett. Kopasz mind a kettő, levéltelenek mint a legtöbb fa télvíz idején. Egyformának tűnnek,  pedig az egyikben  talán  élet sincs, csak erős gyökerei tartják állva még. Az idei tavaszon  nem zöldült ki, nem is rügyezett.

A másik fa ép, egészséges. Zöld leveles ágaival  átfonta a kiszáradtat is, leveleivel beborította, úgy nézzen ki mintha az is élne. 

Csak ki ne vágják mellőle!

Weöres Sándor - Pesti Duna-part télen

Lassú felhő-árnyék
száll a jég fölött,
nagy folttá terülve
a két part között,
majd odébb húzódik
a Lánchídon át,
választ vánkosául
egy zöld kupolát,

ott se vár sokáig,
tovább szálldogál,
és mögötte lassan
jő az esthomály.

/ foto: 1909 /

Osvát Erzsébet - Az égi pék verse.

Szitálni kezd az égi pék,

és hullanak a hópihék.

Óriási szitán át,

száll a pehely milliárd.

Milliárdnyi hópehely,

az égi pék habot ver.

Habos havon cinke nyom,

cinke szökdel a havon.

Fekete pont, fehér pont,

varjú károg: fázom, fázom.

Itt a hó!

Tél szele hóval, faggyal jő, elkel most  nagykendő...

Darvas Ferenc

Kívánom, hogy ez a vers 

megérintsen téged, 

hogy megvigasztaljon. 

Bárcsak ez a vers 

egy szoba lenne, 

benne lobogó tűzzel, 

hogy felmelegíthesd 

a szíved! 

Bárcsak 

sokkal többet jelentene 

neked ennél! 

Bárcsak teljesülne 

a kívánságom e vers által! 

És akkor talán 

te sem sírnál már.

Moretti Gemma - A fenyők titka vagy....

Valamit tudnak Rólad a fenyők,
a hegy, az ösvény,
- amit én nem tudok -
ismerősen integetnek utánad.
Feketén leng árnyéka minden ágnak,
a völgyeket opálos köd borítja,
s a messzi út ezüstös szalag csíkja
eltünt a fák közötti alkonyatban.
Könnyű szemfedő most a rámboruló felhő,
bújtatja hangod, lépteid, hiába várlak.

Jól rejtik titkaidat a fenyők,
már sehol sem talállak.

(Kékestető, 1969. május)

Moretti Gemma - Másként

Sok mindent másként kellett volna.

Bárcsak az idő megfordulna

s kezdeni lehetne mindent, újra.

Élni tudni és élni merni,

néha járatlan úton menni,

nem csak rohanni, meg-megállni

azt, ami szép, körülcsodálni.

Nem szégyelni a gyengeséget,

meghallani ha hívnak, kérnek,

jobban bízni, jobban szeretni,

szeretteink kedvét keresni.

Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet

rossz napjaiban is hinni a szerelmet

többet gondolni rá, mit érez a másik,

szeretet tüzével fűteni, ha fázik.

Élhettem volna így is én.

Újra kezdeni nincs remény,

de amennyi időm hátravan

ebben a felemás világban,

hadd élhessem meg tiszta szívvel,

csendes örömök árnyékában.

Baranyi Ferenc - Egyszerű

 

Oly egyszerű ez: ha elvesztelek -

belepusztulok. Bármi lesz veled:

autó üt el, cserép zuhan le rád,

vagy ravatalod lesz a betegágy -

én utánad halok, nincs más utam.

A sorsomat kezelni egymagam

már túlontúl önállótlan vagyok,

élek, ha élsz - s ha meghalsz, meghalok.

Oly egyszerű ez. Semmi komplikált

nincs abban, hogy csakis harmóniát

fog fel fülem, hangom is puszta csend,

ha nincs másik hang, mellyel összecseng.

Megírták mások már, mi vagy nekem:

lányom, anyám, húgom és kedvesem,

testnek s kenyér, parasztnak a föld,

prófétának ige, mely testet ölt,

te vagy a fény az éjszakában - oly

banális mindez s mégis oly komoly.

Nekem te vagy a velem-futó magam:

kétágú útnak egy iránya van

s ágaink párhuzama oly szoros,

hogy a tekintet szinte összemos.

Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű:

mikor magadhoz - hozzám vagy te hű,

magaddal azonos csakis velem

lehetsz mindig már.

Ez a szerelem.

Kelemen Zoltán - Bánat

Elfogy az erőm

Feladom a harcot

Arcod

Nem keresem már

Megelégszem egy emlékképpel

S ha majd a hold a nap elé térdel

Elhullajtok egy könnyet

Magamért

Teérted.

Szeicz János - Átölel a magány

Oly távol jársz,
az érintésed emlék már,
veled az élet múlott el,
s elszállt a fény,
minden remény,
szavamra most a csend felel.

A régi nyár
aranyló fénye nem ragyog,
szemed tüzével nem hevít.
Emlék ölel,
lágyan száll el,
s magányom mindent elborít.

Maradj velem,
hiszen a tél már oly közel,
gyújtsd meg még egyszer hajnalom,
emléked még
bennem úgy ég,
mint lappangó parázs halom.

Az éveim
fogynak és búcsút intenek,
csak álmaimat őrzöm meg
a papíron,
hogy maradjon
emlék ez a fakó szöveg...