Nechanszky Lajos - Őszi dal

Csendes eső szemereg,
halkan zsong az őszi szél,
s hulldogálnak szomorún
a gesztenye-levelek.
Halkan zsong az őszi szél,
zúg-kopog a sok faág,
s hervadt lomb zizeg-zörög
vén fatörzsek szélinél.

Zúg-kopog a sok faág:
így az ősz dalol-dalol,
így az ősz suhog-zokog,
búgja szerte bús dalát.
Így az ősz dalol-dalol,
fák mögül és köd mögül,
fű felett és föld felett
ág között és ág alól.

Fák mögül és köd mögül
Isten arca néz le rám,
szép aranyszint szór fölém
felhő-ujjai közül.
Isten arca néz le rám,
bágyadt mosoly ül szemén,
hervadt haja sárga bronz
s ellebeg a szél után - - -

Csendes eső szemereg
halkan zsong az őszi szél,
s hulldogálnak szomorún
a gesztenye-levelek.

Gligorics Teréz - Én legyek

Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod,

Sötétben az égő gyertyafény,

Holnap is én legyek a láthatárod,

Szívedben vigasz, ha nincs remény.

Legyek a napfény a felhőtlen égen,

Az éjszakában a csillagod,

Találjam meg a lelked a szélben,

Ha időnként bárhol elhagyod.

Legyek az ölelés, perzselő vágyad,

Nekem szánj minden csókodat,

Legyek a hullám a tenger ha árad,

Könny, ha már mindenki megtagad.

Szíved örökre enyémbe zárom,

Nem leszek sohasem délibáb,

Árnyékod vagyok, a te utad járom,

S kimúlok, ha fény nincs tovább.

Örkény István - Gondolatok a pincében

A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra.
Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek.
Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami.

- Cicus! - szólt oda a falábú házmesterkislány. - Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?

Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele.
Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány - őt nézték cicának - meghökkent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek előle.
Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik. Sőt - mert ilyen telhetetlenek vagyunk! - mindjárt továbbszőtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmester-kislánynak születik?

De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el se tudta képzelni...
-------------------------------------------
A Teremtő nagyon eltolta valahogy! Roppant igazságtalannak tartom, hogy bizonyos teremtmények melyeket nem szeretnivalónak alkotott,  örök életükben bujkálni, menekülni kényszerülnek. Márpedig a bogarak, pókok, patkányok és hasonló nem szívesen látott társaik is  ugyanúgy élni szeretnének, mint bárki más.
Nagyon nem igazságos ez így!

Őszi reggel...

Napsütéses őszi reggelre ébredtünk! 😋
További szép napot kíván, a két macska, kispók a falon, a reggelim felett repkedő muslica, az ablakrésben megbújó katicabogár, és jómagam!

Ady Endre - Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Katona Bálint - Maradék idő

Szeretni még egyszer,

halálosan, aki vár.

Mosolyt venni még,

mielőtt a bolt bezár.

Napot látni még,

mielőtt az est leszáll.

Élni még egy kicsit

mielőtt a szív megáll.

Utoljára valakiben

hinni volna jó,

ne vesszen kárba 

a kimondatlan szó.

Örülni valaminek,

ami szép, ami jó,

mielőtt a szívben 

esni kezd a hó….

Mert a maradék idő

már nem eladó….

Fodor József - Óh késő kertek

Óh késő kertek nyugtató, szelíd

Nyugalma! Lám, megjött az ősz megint:

Rázza a szél a fák leveleit

S a szívre halk, futó bánat legyint.

Futnak az évek! Alig élted ím

S tovarepült a hév nyár hirtelen,

S míg búsan bolygasz sárga romjain,

Viszi új nap azt is könyörtelen.

Fut, tovalebben a csalárd öröm,

Emlékben, ha marad a dús, a szép,

Minden úgy perdül a nagy színkörön -

Míg jön megint a kedves, régi kép.

Mint hullám hullámra, vonul az ősz

A nyárra: s az megállást nem talál: -

Lágy futamban tán éppen így kergetőz,

S ily bohó játék az élet s halál!

Aranyosi Ervin - Őszi levelek

Mennyi szín és mennyi pompa,
mennyi szépség vesz körül!
Nézem, ahogy földre szállnak,
s kicsi szívem úgy örül.
Hull a sok-sok sárga levél,
vörös, barna földet ér.
Vajon hová tűnt a fákról,
a sok nyári zöld levél?
Talán a Nap festette be,
vagy éjjel a Telihold?
Vajon színes festékekkel
palettájuk teli volt?
Vagy az Ősz volt ez a művész,
és titokban alkotott?
Bárki volt is, ez az évszak,
annyi csodás színt hozott…

Szilágyi Domokos - Őszirózsák

Tegnap még szégyenlős növendéklányként

szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas

szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,

hajladozó búzatáblák alig sejtették

szőkeségük élet-adó hatalmát,

a napok tüzes-arany csöndjébe

bele-belecsattant egy zápor,

a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,

és látod, kedves:

ma, a kert egyik zugában,

orgonabokrok szoknyája alatt

fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.

Remegtek, mikor tetten értem őket,

hogy szirmaikon cipelik már az őszt,

hisz jóformán még nyár se volt – hát mit akarnak,

de csak hallgattak makacsul,

és benne volt e hallgatásban,

hogy maholnap a faleveleken

dérré kegyetlenedik a harmat,

hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében

labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,

az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,

s a siető, álmos arcokat

piros-vidámra csipkedi a reggel;

a sétatéren fiók-festő-gigászok

lesik el a fáktól a pazar színkeverést,

s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;

lomhán csurognak a méz sugarak

s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,

és szemed parazsában

föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.

Szerettem volna neked adni a virágokat.

De aztán csak ez a vers maradt.

Mert mire hozzád érnek:

elhervadnak a remegő őszirózsák.