Nem halhat meg a macskának csak úgy!
Mert mit kezdjen a macska egy üres lakásban.
Ugráljon a falra, dörgölőzzön a bútorokhoz.
Mintha semmi se változott volna, mégis kicserélődött minden.
Minden a helyén, mégis szanaszét,
és esténként már nem ég a lámpa.
Léptek a lépcsőházban, de ezek nem azok.
Egy kéz halat tesz a tálba, de ez a kéz sem ugyanaz.
Valami nem kezdődik el a megszokott időben.
Valami nem úgy pereg le, ahogy kellene.
Valaki itt volt és itt volt, aztán egyszer csak eltűnt,
és most makacsul nincs.
Minden szekrénybe belestünk, végigfutottunk a polcokon.
Bepréselődtünk a dívány alá, hátha.
A tilalmat megszegve még a papírokat is szétkotortuk.
Mit tehetünk még. alszunk, várakozunk.
Csak jöjjön vissza, csak kerüljön elő.
Akkor majd meglátja, hogy a macskával nem lehet így.
Majd úgy megyünk elé, mint akinek cseppet sem sietős,
óvatosan, vérig sértett tappancsokon.
És semmi nyávogás, ugrálás eleinte....
Az vagyok, aki megbámul éjjel az égen egy tündöklő csillagot, és nézi, hogy hogyan ragyog...
2016. február 2.
Kárpáti Tünde - Kívül lenni...
Csukott ajtóknál az a csönd.
Egyik lábról a másikra, topogás,
hiába való kifelé vagy befelé, -
hiába vinne a vágy,
örökös kívülmaradó.
A várakozás a valóságból kitaszít.
Hirtelen minden esetleges:
érkezés, távozás - megdermedt idő,
kilincs fele indult kéz ujjai lassulnak,
mint klórmész leskel a csönd, zavarba ejtő.
Bárhol vagyok, te már a túlfelén.
Gyöngédséged,
más derekát átfogó
megszokott és meghitt mozdulat.
Hiába szomjazom tekinteted,
már mást figyel.
Pár pillanat, a fémes zümmögésbe
bepöckölsz pár vashuszast,
dübögve gurul a hűtött Fanta.
Hónom alatt félájult kutyusommal
nem nézlek, nem,
iszkolunk ki a sterilen a városi szmogba.
Babiczky Tibor - CAFÉ
Figyeltelek, az a mozdulat,
mint kéz a másik kéz után,
archoz az arc közele, elfelejtett
cigarettám vöröse
mögül most a délután ragyog, s ülünk
beeső-sárga fényben asztalodnál,
nézzük, a teraszon már teáznak,
vállukhoz igazítják a kabátot,
s intenek, mikor fizetni kell;
s ha most beszélnék is, úgy
mondanám, ahogy egy öregember
suttog isteneinek,
sötét szobában, elalvás előtt.