Az vagyok, aki megbámul éjjel az égen egy tündöklő csillagot, és nézi, hogy hogyan ragyog...

2016. február 2.

Wislawa Szymborska - Macska az üres lakásban

Nem halhat meg a macskának csak úgy!

Mert mit kezdjen a macska egy üres lakásban.
Ugráljon a falra, dörgölőzzön a bútorokhoz.
Mintha semmi se változott volna, mégis kicserélődött minden.
Minden a helyén, mégis szanaszét,
és esténként már nem ég a lámpa.

Léptek a lépcsőházban, de ezek nem azok.
Egy kéz halat tesz a tálba, de ez a kéz sem ugyanaz.

Valami nem kezdődik el a megszokott időben.
Valami nem úgy pereg le, ahogy kellene.
Valaki itt volt és itt volt, aztán egyszer csak eltűnt,
és most makacsul nincs.

Minden szekrénybe belestünk, végigfutottunk a polcokon.
Bepréselődtünk a dívány alá, hátha.
A tilalmat megszegve még a papírokat is szétkotortuk.
Mit tehetünk még. alszunk, várakozunk.

Csak jöjjön vissza, csak kerüljön elő.
Akkor majd meglátja, hogy a macskával nem lehet így.
Majd úgy megyünk elé, mint akinek cseppet sem sietős,
óvatosan, vérig sértett tappancsokon.
És semmi nyávogás, ugrálás eleinte....

Kárpáti Tünde - Kívül lenni...

Csukott ajtóknál az a csönd.
Egyik lábról a másikra, topogás,
hiába való kifelé vagy befelé, -
hiába vinne a vágy,
örökös kívülmaradó.
A várakozás a valóságból kitaszít.
Hirtelen minden esetleges:
érkezés, távozás - megdermedt idő,
kilincs fele indult kéz ujjai lassulnak,
mint klórmész leskel a csönd, zavarba ejtő.
Bárhol vagyok, te már a túlfelén. 

Gyöngédséged,
más derekát átfogó
megszokott és meghitt mozdulat.
Hiába szomjazom tekinteted,
már mást figyel.
Pár pillanat, a fémes zümmögésbe
bepöckölsz pár vashuszast,
dübögve gurul a hűtött Fanta.
Hónom alatt félájult kutyusommal
nem nézlek, nem,
iszkolunk ki a sterilen a városi szmogba. 

Babiczky Tibor - CAFÉ


Figyeltelek, az a mozdulat,
mint kéz a másik kéz után,
archoz az arc közele, elfelejtett
cigarettám vöröse
mögül most a délután ragyog, s ülünk
beeső-sárga fényben asztalodnál,
nézzük, a teraszon már teáznak,
vállukhoz igazítják a kabátot,
s intenek, mikor fizetni kell;
s ha most beszélnék is, úgy
mondanám, ahogy egy öregember
suttog isteneinek,
sötét szobában, elalvás előtt.